Napinapinapi dolgok

Tudom, sok idő telt el az előző bejegyzés óta, de én egy ilyen elég szőrszálhasogató csóka vagyok és a célom minden esetben a tökéletesség. Vissza akarom adni nektek azokat az érzéseket és eseményeket, amik velem történtek. Mert hát ezek a sztorik - tetszik vagy sem - egymásra épülnek. 4-5 éves koromban csak nézegettem a pucit, 6 évesen meg is fogtam, olyan 9 lehettem, mikor megéreztem az illatát, 14 voltam, mikor simogatni kezdtem, majd az ujjamat is becsempésztem, aztán 15 éves koromban már nyomattam a bőröst, ahogy illik... De ne szaladjunk ennyire előre a történetben, hiszen sok lényeges dologról maradunk le a sietségben.

Valahol ott maradtunk el legutóbb, hogy kisiskolásként egy cigánylány puncikája volt az első, amit meg is érintettem. Azt az élményt sosem fogom elfelejteni, az a visszafolytott izgalom, ami akkor átjárt, azóta is elkísér, akárhányszor szabadul meg egy nő a ruháitól előttem - ha én vetkőztetem le, akkor is, csak már tudom miről van szó, akkor pedig csak fura bizsergést éreztem a farkam környékén, ami már csak azért is volt érdekes számomra, merthogy nem azzal érintettem a puncit.

Aztán  az első osztályos élményem hamar a múlté lett és utána évekig nem történt semmi különös. Évekig iszonyatosan éreztem magam, mert anyám meg apám állandóan veszekedte. Nagy dühös csatározások voltak ezek és csak később értettem meg hogy ezeknek egy jelentős része azért volt, mert anyám nem igazán kívánta már apámat. Persze ő tudatában volt akkor már annak is, hogy apám folyton félrekefélt, ennek tükrében nem is csodálkozom az elutasításán, de persze a balhéknak mindig én ittam meg a levét. Így aztán magamba fordultam és a néhány évig a fütykösömet csak pisilésre használtam, nem egyszer alvás közben, ami komoly szankciókat vont maga után általába, épp ezért legszívesebben csomót köttöttem volna rá, vagy levágattam volna, mondván hogy teljesen felesleges és ráadásul csak a bajt okozza mindig. Nem is gondoltam én semmi izgalmasra, se puncira, se semmi hasonlóra egészen míg olyan 9 éves nem múltam.

Ekkor aztán nagyot változott a világ. Apám egyre kevesebbet járt haza, majd nem sokkal később teljesen elköltözött. Én meg szívesen játszottam a minisakkjával, amit mindig az éjjeliszekrény fiókjában tartott, így akadtam bele néhány videókazettába, ami szintén ott hevert. Nagyon érdekes kézírással voltak feliratozva, nehezen olvastam ki, az egyiknek az volt a címe, hogy Sexolympia. Akkor még nem igazán tudtam és értettem, hogy mi is ez, de sejtettem, hogy valami oka volt annak, hogy ez nincs a többi között, így aztán, mikor végre egyedül voltam otthon, beillesztettem a kazettát a lejátszóba. Akkor még nem tudtam, hogy a play gomb megnyomásával átléptem egy új időszámításba, a pornókorszakba. A film története igen zavaros volt. A szinkron alábeszélős volt, méghozzá egy fahangú fickó mondott minden érzelem nélkül, ilyeneket, hogy "akarod, hogy jól megbasszalak?" meg "szojad a farkamat, ha te is akarsz kapni valamit" és a lefuráb az volt, hogy a férfiak a cerkájukon kívül különféle alkalmatosságokat is feldugtak a nőknek, akikről akkor azt hittem, hogy ez borzalmasan fáj és megalázó számukra, vagy hát nem is tudtam, hogy mit higgyek. A lényeg, hogy a farkam annyira bizsergett és úgy állt, hogy az alsógatya kifejezetten szorította, ezért kénytelen voltam kiszabadítani kiscsit és mikor hozzáértem, az érzés még jobb lett. De aztán a filmnézésnek véget vetett, hogy tudtam, nemsokára megjön az anyám... Aztán többször elővettem ezt a bizonyos filmet és néztem, hogy mit csinálnak a felnőttek ottan és nem értettem, miről is van szó, csak hogy a farkukat bedugják, a pucit nyalogatják, meg ilyenek, aztán jött a nyár.

Lementünk vidékre, ahol csend és nyugalom volt. Se tévé, se videó, se pornó. Volt egy amolyan kis koedukált  csapat korombeli srácokból, négy fiú, három lány és persze gyakorta jutottak eszembe a filmes élmények meg aztán a régi idők is, mígnem minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem az egyik kislányt, Csillust, hogy nincs e kedve megmutatni, ami neki van, cserébe az enyémért. Őt persze nem kellett sokáig fűtögetni, hamar belement a dologba, úgyhogy még aznap délután bezárkóztunk a fészerbe és sor került a nagy műveletre. Tudtam én, hogy különleges délután lesz, de hogy ennyire, azt nem. Mikor letoltam a gatyámat és ő is a bugyiját, hirtelen fordulat történt és megfogta az ágaskodó cerkámat, nlzegette közelről, távolról, majd elengedte. Ezek után én sem volttam rest, közelebb hajoltam, megérintettem a punciját, aztán még közelebb hajoltam és megcsapta az orromat az a jellegzetes illat. A punci illata. Elsőre fura volt, de nagyon izgató. Szagolgattam egy kicsit, majd mindketten elkezdtünk öltözködni, mikor a kisöcsém egyszercsak benyitott. Ott álltunk letolt nadrággal, mondanom sem kell gyorsan kilökdöstük és mivel még olyan totyogós korban volt és viszonylag keveset és érthetetlenül beszélt, nem is gondoltam, hogy ennek valami további következménye lesz. De lett. Az öcsém ugyanis a délután folyamán csak úgy mellékesen megemlítette anyámnak hogy a "tetyó jetojta a Cijja bubiját!". Anyám persze elsőre nem értette, de mivel minden anya érti a saját pulyája kódolt beszédét, szép lassan összerakta, hogy miről van szó.

Na itt kezdődött számomra az igazi horror. Eltiltott a bandázástól, nem mehettem egész nyáron sehová, ráadásul hatalmas prédikációt tartott nekem a nemi úton terjedő betegségekről, meg a nem kívánt terhességről, amit különösebben nem is értettem akkor, de néhány mondata a mai napig bennem él. Nem semmi vot az 9 és fél évesen...

Ezek után a nyár gyorsan eltelt, meg gyorsan még egy-két év. Apám végleg lelépett otthonról de a háromból két kazetta ottmaradt az éjjeliszekrény fiókjában. Közben azt is megtudtam, hogy mit csinálnak azok a fiúk meg lányok ott a videón és mivel sokat láttam, már nem is volt annyira érdekes. Mondhatjuk, hogy a pornókorszak belassult kicsit.

Heh, egy blog! Ami nem balog(h) és nem belóg, csak egyszerűen arra termett, hogy telefirkáljam a mocskosabbnál mocskosabb élményeimmel, gondolataimmal és vágyaimmal. Egy blog, amit arra szántam, hogy megőrizze az utókornak azon történeteimet, amit szívesen mesélek a barátaimnak egy sör mellett, viszont az anyám valószínűleg meghalna, ha ezt egyszer beleolvasna. Persze erre minden esély megvan, hiszen a net nyilvánossága, meg a muter netfüggősége lehetővé teszi, hogy egyszer megtalálja, de akkor is, legalább nem lesz nyilvánvaló a számára, hogy ez az ő kisfia.

Persze anyámmal ellentétben apám büszke lenne rám, ha a sztorijaimat olvasná, mert ő hozzám hasonlóan nagy pinabarát. Kár, hogy már vagy 10 éve nem beszélünk. Én próbáltam, istenuccse próbáltam, de rá kellett jönnöm, hogy ez a prróbálkozás erősen károsítja az egészségemet és a testi épségemet egyaránt, így egy ideje nem teszem. Pedig az öregem nem volt mindig ilyen.

Ha már a pináknál tartunk, annó az oviban imádtam a lányokkal a bokor alá bújva orvosost játszani, aminek persze kivétel nélkül az volt a célja, hogy láthassam a lányok lába között azt a kis vágást, amiről akkor még nem sokat tudtam, de önkéntelenül is furcsa bizsergés fogott el az ágyékom tájékán attól, hogy egyszerűen csak láthatom. Persze az óvónénik, akik már megfelelő biológiai - és mint később kiderült annál kevesebb pszichológiai - ismeretek tudatában voltak a jelenséggel kapcsolatban, rendszeresen megszégyenítettek. Ugyan szerintük az árulkodás csúnya dolog volt, de mégis rendszeresen beárultak az anyukámnak meg az apukámnak. Anyu persze mindig mondta, hogy nem szabad így viselkedni, meg ez egy csúnya dolog, de az apám mindig védelmébe vett - persze többnyire csak ebben az esetben - és mindig büszkén csóválta a fejét, hogy az én fiam már most igazi férfi... Szóval volt idő, mikor az öregem még büszke volt rám, csak valahogy ez az időszak az óvodával együtt elmúlt.

Jött az iskola, rengeteg új inger, új pajtások és az iszonyat teljesítménykényszer. Szerintem nem kell mondanom nektek, hogy mekkora szívás egy tanárnő és egy nem teljesen normális többdiplomás mérnökember fiaként az iskola, engem ugyanis nem motívált különösebben a jó osztályzat, meg úgy általában a tanulás sem. Állítólag jó képességű gyerek voltam - és most is kiemelkedő képességeim vannak a többiekhez képest - de én többnyire csak a túlélésre játszottam. Persze azóta túl vagyok több ezirányú tanulmányon és tudom azt, hogy ez az oktatási rendszer hibája is. Valahogy mindig azt éreztem, hogy próbálnak megtörni, próbálják kiölni belőlem a vágyakat, az álmokat. De bármilyen erőteljesen próbálkoztak is, a másik nem megismerése iránti igényt nem tudták megfojtani bennem.

Az óvodából átörökített felfedezési ösztön az általános első osztályában is arra ösztökélt, hogy folytassam az addigi gyakorlatot, hiszen azt a bizonyos dolgot látni kell... Hála a vonzás törvényének nem is kellett sokáig várni erre, hiszen járt az osztályunkba a cigány lány, aki egyszer egy fiútársaságnak - melybe én is beletartoztam - felajánlotta, hogy "megmutatom nektek a pinámat, ha ti is le meritek tolni a gatyátokat". Nekem persze több se kellett, egyből követtem őt az iskola udvarának eldugott szegletébe többedmagammal, de végül mire a "bemutató" megtörtént, addigra csak hárman maradtunk: ő, egy másik lány, aki végül szintén letolta a bugyit, meg én, mivel a többieknek inába szállt a bátorság és elszaladtak. Ez volt életemben az első alkalom, amikor hozzá is érhettem egy nőnek ahhoz a részéhez. Ekkor tudatosult belem, hogy a punci jó, hogy felizgat, hogy imádom...

Tudom, a mai prűd társadalmunkban ez sokaknak betegesen hangzik "imádni a pinát", pedig nemrég egy öreg nőorvostól azt hallottam, hogy ez minden férfi-nő kapcsolatok alfája és omegája. Persze nem ennyire egyszerű semmi, de higgyétek el, sok múlik rajta. És nem csak a pasiknak kell szeretniük. A nőknek is, mármint a magukét. És hogy hogyan hat ki ez az életünkre? Erről fogok nektek mesélni következő történeteimben.